Webmail

Menza étlap

LVG film

Ismét búcsúzunk egy igazi TANÁR-tól

Az emberi lét véges. Tudjuk. Mégis megdöbbenünk, elszomorodunk, ha valaki elhunytáról hallunk. Főleg, ha közelről ismertük. Megdöbbentem, elszomorított, amikor meghallottam, hogy március 7-én 85 éves korában befejeződött Csomor Józsefné, Klárika, kedves kolléganőm földi élete.
Mindig hálásan gondolok rá, segített, támogatott a munkámban. Nyugdíjas tanárokként több éven keresztül, ha egy-egy bevásárlás során összefutottunk az áruházban, jókat beszélgettünk. Körülbelül három éve megszűntek ezek az áruházi beszélgetések, csak néha hallottam róla. Egy-egy fénykép, egy-egy régi újsághír kapcsán felidéződött bennem mindig elegáns, szőke kontyos, filigrán alakja, aki jól hallható, hangos „Jó napot kívánok”-kal fogadta a diákok köszönését. Így is nevelt.
A Jászapátiban született, ízig-vérig jász lány 1962 és 1991 között a Lehel Vezér Gimnázium tanára volt, innen ment nyugdíjba. Az iskola meghatározó, szívvel-lélekkel dolgozó, nagytudású magyar-történelem szakos tanáraként végtelen számú tanítványának adta át tudását, segítette az életét. Osztályfőnökként hét osztályt érettségiztetett le, köztük több nagy létszámú fiúosztályt, ami nem kis teljesítmény volt. Szigorú tanár volt, akinél az órákon rend és fegyelem uralkodott. Szigorú, de igazságos tanár volt, aki mindenkiben meglátta a jót, a tehetséget.
Komplex, újszerű tanítási módszerével megszerettette tantárgyait. Az évek során több mint 150 diákja választotta a történelmet felvételi tárgyként. Volt olyan év, hogy az összes diákját felvették egyetemre, főiskolára.
A hivatalos tanórák mellett minden tettével, megmozdulásával oktatott és nevelt. Rengeteget szervezett, például rendhagyó irodalomórákat, vezette a történelem tanári munkaközösséget, pályázatokon vett részt. Az iskola ténylegesen a második otthona volt, hiszen délutánonként a tehetségfejlesztő foglalkozásokon dolgozott a gyerekekkel.
26 évig működött a honismereti szakkör, ahol a vezetésével a tagok nagyon tartalmas, időt álló munkát végeztek. A szakkör sikerességét bizonyítják a pályázati eredmények, a dobogós helyezések. Egy példa csak, hogy milyen fontos volt a tevékenységük: „1981-ben, a Honismeret szaklapban jelent meg. Pozder Miklós Kempelen emlékek Jászberényben című írása Kempelen Győző (kis-magyari) gimnáziumi tanár, hírlapíró az 1857/58-as tanévben magyar nyelvet, történelmet, német nyelvet tanított a gimnáziumban és az első osztály osztályfőnöke volt. Pozder Miklós rá és feleségére, Kempelen Riza írónőre emlékezik írásával. Az írás lábjegyzetében olvasható: „Itt szeretném kifejezni köszönetemet a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium helytörténeti szakkörének, különösen vezetőjének, Csomor Józsefné tanárnőnek, aki Kempelen Riza síremlékének felkutatásban, 1977-ben szakkörével együtt segítségemre volt.”
Őnélküle nem lett volna és nem létezett volna 27 éven át az iskolai diákújság, amely kezdetben Fórum, később Lehel Harsona néven vált ismertté, kedvelt lappá. A Lehel Harsonák ma is szép emlékeket idéznek fel, hasznos tartalmúak, az iskola történetének hiteles rögzítői, megőrzői. A hihetetlenül összetett újságkészítés nehézségeit – hiszen a gyakorlott diákszerkesztők leérettségiztek, s újakat kellett betanítania – jó érzékkel, sikeresen megoldotta. „Úgy próbáltam ezen a nehézségen úrrá lenni, hogy a felsős mellé beosztottam alsós diákokat, így a gyakorlatban tanulhatták meg a feladatokat” -írta a 2007-es Jászsági Évkönyv cikkében. Az általa kiválasztott diákszerkesztők igazi lelkes diákok voltak, akik megtapasztalták a sikeres munka örömét, profitáltak a végzett munkából, s ma is szívesen emlékeznek ezekre az évekre.
Támogatta az 1975-ben megalakult iskolai ifjúsági klub (akkori nevén KISZ-klub) működését, azt mondta: „A klub hozzájárul a diákok szabadidejének hasznos eltöltéséhez, a közösségi élet kialakulásához.” Előadásokat tartott a klubfoglalkozásokon, például Ady verseit népszerűsítette. Nagyon sokszor vállalt klubügyeletet. Az első sorban hallgatta, nézte végig a diákzenekarok műsorát, nem szenvedett az erős zenétől, és minden más produkciót is élvezettel követett.
Sok időt, türelmet igénylő kutatás után, hosszas, kitartó munkával 1967-ben majd 1992-ben bővítve megírta az iskola történetét a Magyar Tudományos Akadémia híres iskolák sorozatába. 1992-ben pedig a jubileumi évkönyvet ő szerkesztette.
A város közéletében is aktív volt. Részt vett a Jászsági Évkönyv szerkesztésében, 2006-2014 között különböző témájú írásai is megjelentek a kiadványban, melyek az olvasók számára nagy élményt nyújtottak. Napilapokba is írt cikkeket. Tagja volt a Nagy Imre Társaság jászberényi csoportjának. Vizsgáztatott, versenyeken zsűrizett.
A jászberényi Lehel Vezér Gimnázium tanára volt, de munkájával, életével végül is a Jászságot szolgálta. A gimnáziumi osztályok mellett a kereskedő és a felnőttoktatásban, a levelező tagozat osztályaiban is emlékezetesen tanított. A tanítványainak többsége a Jászságban született, itt élte gyerekkorát. A tanulmányaik során segítette őket abban, hogy céljukat elérjék. Nagyon tudott lelkesedni egyénekért, dolgokért, eseményekért. A lelkesedését átvették a diákjai is, örök fiatalként dolgozott velük. Az Új Néplap 1990. június 2-i számában Tál Gizella cikkében fel is tette a kérdést: „Csomor Józsefné a jászberényi gimnázium tanárnője. El sem akarom hinni, hogy valójában már nyugdíjas lehetne. Tele van lelkesedéssel, munkával, új ötletekkel. Hogy hogyan élte túl, megmaradva ilyen fiatalnak, tisztának, az elmúlt évtizedeket?
- Amikor becsuktam magam mögött az osztály ajtaját, megszűnt a külvilág, a tanterv, a tanmenet s miegymás – mondja. – Csak a gyerekek volta, s én. Minden órának úgy kezdtem hozzá, hogy most megváltjuk a tanítványaimmal a világot. Persze, hogy erről szó sem volt, de sikerült együtt gondolkodnunk, beszélgetnünk a francia forradalomról vagy Ady életérzéséről, mikor mi volt a téma. A felvételi vizsgán persze nem a gondolkodást „mérik”, így azt mondtam a gyerekeknek, „ne haragudjatok rám”, de kénytelen vagyok számon kérni tőletek az adathalmazokat. A tanítványok nem hoztak szégyent tanárnőjükre.”
Csomor Józsefné tanári pályájára igaz Németh László következő gondolata:
„Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját szép vigyázattal csiszoljam kristályba.”
Március 7-én a Lehel Vezér Gimnázium égi tanári szobájában az égi tantestület tagjai sajnos új tagot üdvözölhettek. Ha csendes napokon, estéken valamerről jellegzetes, Csomorné Kláriká-s nevetést hallunk, gondoljunk rá, rájuk, lehet, hogy éppen földi életük vidám oldaláról beszélgetnek.

Isten Veled Klárika, nyugodj békében Tanárnő!

Csörgő Terézia                  
a Lehel Vezér Gimnázium nyugalmazott
biológia – kémia szakos tanára     

Támogatóink

E-NAPLÓ belépés

Órarend

Az LVG a Facebookon

EFOP-3.2.5-17- 2017-00016

A Lehel Vezér Gimnázium

Diákfilm Fesztivál

Határtalanul

EFOP-4.1.3-17- 2017-00342

Határtalanul

Pénz7

Partner intézményünk